Világkörüli úton a Pillangó Csoport

Világkörüli úton a Pillangó Csoport

Alig egy hét telt el azóta, hogy a 2013 nyarán búcsúzó Pillangó csoport csodálatos és örökre emlékezetes ballagási műsorában gyönyörködhettünk. Az óvó nénik bejelentették ugyanis, hogy a Vadasparkba megy kirándulni a csoport. Az utóbbi napokban tapasztalt esős, hűvös, a kirándulóknak egyáltalán nem kedvező időjárásra és a közismert úti célra tekintettel aggódva, de bizakodással készültünk a túrára, melyről utóbb kiderült, nem is az a hagyományos vadasparki állatnéző séta!

A mi csoportunkat, ezúttal is nagy szerencséjére, az indulás reggelén, a távolodó esőfelhők közül előbújó napocska köszöntötte a budajenei buszmegállóban, ahonnan a menetrendszerinti járattal, mint a „nagyok” elindultunk a kalandos kirándulásra. A buszos utazás kellemetlenségeit, felnőtteket is megszégyenítő hősiességgel, példás fegyelemmel  viselték az ovisok.

Az első meglepetés Budakeszin, megérkezéskor ért minket. A Vadasparkba vezető úton, a hosszú gyaloglás helyett, a létszám miatt ugyan két fordulóban, de lovas kocsin „repült” a csapat a célállomásig. Korai érkezésünknek köszönhetően, a nem zsúfolt főbejáratnál egy kedves néni szeretettel köszöntött. Az ismert sétányok helyett meglepetésünkre azonban, a Vadaspark egy elzárt területéhez vezető, nagy kapu irányába vezetett minket. Ekkor derült ki az igazi meglepetés! A budajenei nagycsoportosok, a túravezető néni, Körmendi Csilla, vezetésével, két expedíciós csapatban világkörüli útra indulnak! Eközben ügyességi játékokon vesznek részt, melyen az eredi fizetőeszköz,„fabatka” jár az ügyesek tarisznyájába.

Megkezdődött Lilla és Bálint vezetésével, a gyerekek által választott Vulkán és Párduc nevű két csapat játékos versenye és a túra, amelyen újabb és újabb rejtvényt kellett megoldani a játékok és a fantázia segítségével. Egy kis természettudományos bemelegítés – kontinensek, tengerek felismerése, megnevezése, az egyenlítővel való játékos ismerkedés – után a különböző földrészeken élő állatok begyűjtése volt a feladat. Az életterek megnevezéséért újabb fabatka járt a csapatoknak. A gyerekek esetenként kimagasló színvonalú válaszaikkal, nagyon okosan és ügyesen teljesítették a feladatokat, melyért a sok fabatka mellett, már az elején nagy dicséretet zsebeltünk be. Ügyességi verseny keretében, az egyes országok apró zászlóinak begyűjtésével és az országok jelképeinek megnevezésével kapcsolatban is bizonyítottuk tudásunkat. A következő állomáson a sivatagi kígyókkal találkoztunk, majd a mérsékelt éghajlati övben vadásztunk. Pihenésként nagy érdeklődéssel és nevetve hallgattuk, amint az óvó nénik Rományi József vicces, a Teve fohásza című nyelvtörőjét kórusban felolvasták. A gyerekek ezen az állomáson kiválóan sorolták a sivatag állatainak nevét és sokan tudták, hogy milyen az időjárás arrafelé. A békamentéssel való ismerkedés és viszontagságai után, a sarkvidékre érkezünk, ahol pingvineket etetünk, majd az utolsó állomáson az éhes gorillának gurítunk kókuszdiót.

A napokig tartó esőzés miatt csúszós, néhol vadregényes túraösvényen kisebb esésektől eltekintve baleset és kellemetlen tapasztalatok nélkül, sok nevetéssel zárult a föld körüli utazás, melynek végén eredményhirdetésre is sor került. Az ezüstérmes Vulkánok és az aranyérmes Párducok egymásnak gratulálva megbeszélték, hogy a közös élmény, a megszerzett tudás révén a világkörüli túra mindenki számára emlékezetes marad.

Szülőként minden állomáson öröm volt nézni az ovis közösségfejlesztés és nevelés eredményét, hiszen a gyerekek egymásra is figyelve, fegyelmezetten túrázva, egymást bíztatva, segítve, egy csapatként küzdöttek a sikerig. Emellett, a kérdésekre adott okos válaszok alapján meggyőződhettünk arról, hogy az iskolában is helyt fognak állni!

Csilla nénitől való búcsúzást követően, a tízóraizás és rövid pihenés mellett tekintve, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk, hazaindulásig, a hagyományos, vadasparki sétára is lehetőség volt. A gyerekek, mint mindig, ezúttal is nagy érdeklődéssel, a földkörüli túra ellenére, a fáradság jelét nem mutatva, élvezettel gyönyörködtek az állatokban. Alaposan megnéztünk minden ketrecet, részletesen tanulmányozva lakóit. A legemlékezetesebb látnivalók között voltak a csíkos szőrmebundás kis vadmalacok. Apró, pici csülkeiken fürgén szaladgáltak, méretüket tekintve akkorák voltak, mint egy negyed macska. Minden okuk megvolt a fürgeségre, mert papájuk nem túl kifinomult mozdulatokkal érdeklődött a kismalacok felől. Ezt persze kocamama nem nézte túl jó szemmel, és a gyanús mozdulatokra éktelen haragra gerjed, és a zord vadkant eléggé megrendszabályozza. A malackák a kissé feszült légkörben egy ideig az anya lábainál álltak tanácstalanul, majd amikor az hangos riadót fújt, a négy kismalac hatfelé spriccelt. Amint elmúlt a veszély, a malackák lelkesen, hangosan cuppogva szopiztak. A gyerekek kacagva, tátott szájjal nézték a kisebb családi perpatvart, melytől eltekintve, a látogatók nagy megelégedésére, teljes volt az összhang malacéknál.

A csodálatos és emlékezetes túrát a rókaodú, a hiúz és a baromfiudvar megtekintésével zárta a csapat, majd Suba fehér puli kutyus kíséretében a Lepke és Gyöngy nevű lovacskákból álló, kétlovas „hintó” a buszmegállóig vitte a kirándulókat, ahol rövid várakozást követően, a menetrendszerinti járattal, sok emlékkel, tapasztalattal és élménnyel hazaindult a Pillangó csoport. Az óvodában várta már a gyerekeket a finom ebéd, így a buszon elcsendesült gyereksereg, akárcsak otthon, ebéd közben izgatottan mesélni kezdte élményeit.

A foglalkozás elérte célját, hiszen a csacsogó, csivitelő csapat minden kis tagja csendes pihenőn ezúttal, örömmel és gyorsan hajtotta álomra fejét.

Köszönjük a túrát!

2013.06.07. Szülő- Cser Krisztina