Nyílt napok a Misimókus kiscsopotban

A nyílt hét reggelein minden szülő és minden gyermek egy picit izgatottabban ébredt! „ Anya, ma te is ovis leszel velem! De boldog vagyok! – kiáltott fel kislányom az ágyban kócos hajjal!

A szülők boldogan kuporogtak a padon és figyelték csemetéjüket, akik a kezdeményezések előtt felhőtlenül játszottak.

Sokszor próbáltam elképzelni, hogy a kislányom hogyan játszadozhat az oviban, mikor én becsukom magam mögött a régi, nehéz, barna ajtót, melyek a kedvenc ovis játékai, hogyan viselkedik, viszonyul a többiekhez… De melyik szülő nem gondol erre nap, mint nap?! E napokon ezekbe is betekintést nyerhettünk.

Az első nap a tornáé volt. A gyerekek ügyesen futottak a tornazsákokért és izgalommal teli, ragyogó szemekkel igyekeztek megmutatni a szülőknek, hogy ők már milyen ügyesen, EGYEDÜL tudják felvenni a tornaruhát. Kiscsoportosok lévén, bizony ez nagydolog! A szülők örömmel figyelték, ahogy azok a pici gyerekek, akik nemrég még pelusosak voltak, milyen ügyesen öltöznek-vetkőznek. Természetesen még elkél azért a segítség, hogy egy-két ruhadarab a megfelelő helyre kerüljön, vagy egyáltalán felkerüljön, de az óvó nénik és Regina néni erre nagy gonddal ügyelnek. A tornaórán Rita néni mutatta be és magyarázta el a feladatokat. A játékos, ügyességi feladatokat a kicsik kivétel nélkül élvezettel végezték el. Gyakorolták az egyensúlyozást padon, majd ezt követték a gyorsasági feladatok játékosan és sok-sok futás, ami néha fogócskába fulladt. A torna közben a gyerekek izgatottságát és talán teljesítőképességét is fokozta az, hogy tudták, mi ott vagyunk, ma megmutathatják, milyen ügyesek. A mozgást követően kellően felfrissülve és megéhezve a tízóraira keresgélték helyüket az asztaloknál. Ekkor jött el a búcsú ideje, bár én egész nap tudtam volna figyelni a kislányomat.

Csütörtök reggel ismét sok szülő ücsörgött a padokon a csoportszobában. A lányok pörgős szoknyában a fiúk pedig ingben érkeztek a néptánc foglalkozásra. Györgyi néni és Tünde néni kedvesen és lelkesen kezdtek rá a gyerekek számára már nem ismeretlen nótákra. Az élő hegedűszó nagy élményt jelent a picik számára. Igaz, itt-ott még apró tipegő és bizonytalan lépéseket láttunk, de a ritmuson és az élőzene varázsán van még a hangsúly, nem a koreográfián.

A harmadik nap daloltak, körjátékoztak és mondókáztak a gyerekek, de nem akárhogy, németül. Figyeltek, figyeltek feszülten a kis szemeikkel és füleikkel, hogy jól értsék és ismételjék Tündi néni mondatait. Láthattuk, hogy ismerik és szeretik ezeket a játékokat. Talán nem minden szót és mondatot értenek, de mondják és éneklik, ezzel is gyakorolják a kiejtést és szokják a nyelvet.

Eltelt a három nap, és mi, szülők láthattuk, hogyan is telik néhány aktív tevékenységgel teli délelőtt. Gyermekeink ovisok lettek és több-kevesebb sikerrel, de igyekeznek „beállni a sorba”, felkészülni a következő évekre, ahol még több kihívás és tanulnivaló várja őket!

Az óvó néniknek és Regina dajka néninek kívánunk további sok türelmet és kitartást!

Egy „kiscsoportos” szülő