Nyílt napok a Micimackó csoportban

Nyílt napok a Micimackó csoportban

Minden szülő ismeri az óvoda reggeli és esti arcát, ahogy visszük-hozzuk a gyerekeinket, az öltözés és vetkőzés nehézségeit. De az, hogy mi történik a csoportszoba ajtajának becsukódása után, évente csak egyszer, egy héten derül ki számunkra. Feltárul a titok, és lehetőséget kapunk arra, hogy úgy lássuk a gyerekeinket, ahogy sosem.

Az esti beszélgetésekben persze minden nap előkerül, hogy mi történt az oviban, de a leragadó szemek arra buzdítanak, hogy csak a lényegre szorítkozzunk. Persze fontos, hogy aznap épp ki volt a barát és ki nem, de minket szülőket nyilván más “fontos” dolog is érdekel. Mennyit fejlődött, hogy viselkedik a közösségben, az oviban is olyan nyafogós-e, mint otthon, stb.?

Ráadásul az iskolakezdés előtt állva rengeteg további kérdőjel is tornyosul a fejünkben: tényleg olyan okos, vagy csak én vagyok nagyon elfogult, hogy fogja bírni a 45 perces órákat, vagy csak otthon nem tud egyhelyben ülni, és az oviban igen, hogy lesz majd az iskolában? Ráadásul a gyerekeknek is nagyon furcsa élmény, ha a szülője bent van az oviban. Szokatlan abban a közegben, ami csak az óvó nénik és az ő világa. Nem is nagyon tudnak mit kezdeni a helyzettel. Mindenki meg van illetődve, akinek ott van az anyukája, azért, akinek nincs, azért.

Mi szülők kucorgunk a gyerekméretű székeken és szeretnénk, ha mi látnánk őket, de ők nem viselkednének máshogy, mint szoktak – ami persze lehetetlen. Nekünk produkálják magukat. Ami egyrészt jó, mert motiválja őket a szereplésre, másrészt rossz, mert akkor mégse olyanok, mint egyébként. Sebaj. Lássuk, mit történt a gyerekeinkkel ezen a héten:

Amikor 9 órakor megérkeztem, nem voltam biztos benne, hogy jó helyen járok. Mindössze 10-en voltak a csoportban. Kiderült, hogy a betegség és a síelésre utazás tizedelte meg a csoportot, és ez a létszám csütörtökre mindössze 5 főre csökkent. Szóval nagyon családias légkörben zajlottak a nyílt napok.

Az egész hét a madarakról szólt. Arról, hogy milyen madarak élnek a mi szűk környezetünkben, hogyan gondoskodjunk róluk a hideg, téli időszakban. Ennek kapcsán mi szülők is kicsit okosabbak lettünk, hisz már jó rég volt, amikor hasonlókról tanultunk.

Első nap Erika néni tartotta a foglalkozást, a környezeti ismeretek mellett egy kis számolásra is sor került, egy aranyos, madarakkal kapcsolatos alkalmi társasjátékban. Láthatóan sokat fejlődtek a számolás terén, magabiztosan, a számok világában otthonosan mozogva oldották meg a feladatokat. Látszott, hogy leköti őket a feladat. A délelőttöt egy német dalra épülő mozgásos játékkal zárták. Ebbe a szülőket is bevonták az óvó nénik, ami jókedvet eredményezett.

A következő alkalommal Csilla néni tartott bábelőadást, címe: Madárkert volt. Egy idős házaspárról szólt, akikről megtudtuk, hogy a madarak milyen fontos szerepet töltenek be az életükben. Arról, hogy a madarak nyáron az ő kiskertjüket segítenek megtisztítani a kártevőktől, és arról, hogy miként gondoskodik róluk télen a bácsi és a néni, amikor nekik van szükségük a segítségre, hiszen nem találnak eleséget. Nem beszélve arról, milyen kedves dolog állandó madárdalban élni.

Ezt az előadást a Misi mókus csoportos gyerekek is megtekinthették, így egy rövid időre megtelt a terem. A mesét követően a gyerekek számot adhattak arról, mely madarakat ismerik már fel a bábok közül és látszott, hogy jó talajra hullt az elvetett mag, mert nagyon ügyesek voltak.

Ezt követően az asztalnál, az előre előkészített és kivágott színes papírokból mindenki egy-egy madarat készíthetett, amit aztán kifüggesztettek az óvó nénik az öltözőben, így a többi gyerek és a szülők is megcsodálhatták a végeredményt. Itt az ollóhasználat és a kézügyesség került előtérbe, volt, aki kisebb, volt, aki nagyobb segítséggel, de végül is ügyesen és nagy élvezettel oldotta meg a feladatot.

A nap lezárásaként barkochbáztak.

Utolsó nap, csütörtökön a néptánc volt a program.

Jó volt látni, ahogy ügyesen visszatapsolják az előjátszott ritmust és énekelnek, táncolnak. Ki ügyesebben, ki kevésbé, de végig az volt az érzésem, hogy nagyon nagy szerencsénk van, hogy itt helyben, ebben a kis faluban, ennyi értékes ember járul hozzá, hogy a gyerekeink a legjobb útravalóval vágjanak neki az életnek.

 Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy bepillanthattunk a gyerekeink ovis életébe.

Takács Ágnes (anyuka)

Micimackó csoport