Nyílt hét a kiscsoportban – Élménybeszámoló

Jó előre, már a szülői értekezleten felhívta Éva néni és Bori néni a figyelmünket, hogy a Misi Mókus kiscsoportos gyermekeink mindennapjaiba betekintést nyerhetünk 2013. április 8 -12 között.

Nagy várakozással készültem erre a hétre, még a két nagymamának is szóltam, hogy részesei lehessenek kis unokájuk óvodai fejlődésének.  Őszintén mondom, hogy ezek a közösen megélt pillanatok a gyermekeinkkel és az óvoda pedagógusokkal minden elképzelésünket felülmúlta és életre szóló emlék marad a szívünkben. Nagyon tetszett, hogy erre a hétre nem csak anyukák vették ki a szabadságaikat és fáradtak el a nagymamák, hanem az édesapák is kíváncsiak voltak az óvodai foglalkozásokra.

Mikor beléptünk a csoportszobába családias, jó hangulatú, szeretetteljes légkör fogadott minket mely meghatározó szerepű a kisgyermekek érzelmi fejlődésében. Vendéglátóink jól felkészülve vártak már minket szülőket, előre átgondolva a padok elhelyezését, hogy mindenki lásson majd és fényképezni, kamerázni is tudjon. Körbenézve a szobában megállapítottuk, hogy a különböző képességfejlesztő játékok gyönyörűen, tematizálva elpakolva, a kis ágyacskák, gondosan egymásba rakva, papírzsebkendő a nedves orrocskáknak előkészítve volt, hogy minden figyelem már csak a gyerekek tanítására fordulhasson.

A szakképzett óvodai pedagógusok kreatív ötleteivel, gyermekek kézimunkájával volt telis-teli a fal, mely meghitté és barátságossá varázsolta a fehér falakat. Láttuk, hogy a szobában lehetőség nyílik a gyermekek folyadékigényeinek rendszeres pótlására, tízóraiként gyümölcsöket kínálnak számukra, megtanítják Őket az evőeszközök használatára, az étkezési szokásokra, melyet legnagyobb örömünkre már otthon az asztalnál is tapasztalhatunk a 3 és fél éves kisfiunknál. Két nyelven magyarul és németül kívánnak jó étvágyat egymásnak, ügyesen használják az evőeszközöket, elpakolják a tányérokat és poharakat és addig nem állnak fel az asztaltól, amíg mindenki be nem fejezte az étkezést. Természetesen minden evés előtt, párokban, sorban állva mennek ki a mosdóba elvégezni a kis és nagy dolgukat, utána megmossák a kezecskéiket és boldogan mutogatják, hogy milyen finom szappan illatú lett a dadusok legnagyobb örömére, akik ilyenkor meg megölelgetik mindahányukat.

A kiscsoportosok élete is rendszerben van, minden napra más jellegű játékos foglalkozáson vesznek részt gyermekeink és fejlődnek az élet minden hasznos terültén. A fejlődésükhöz szükséges eszközöket elképesztő találékonysággal és pedagógiai szaktudással alkalmazzák az óvó nénik, melyből többet fel is jegyeztünk magunknak, otthoni használatra.

Az első napon egy igazi bábszínházi programra láttak minket szülőket vendégül, ahová mindenkinek jegyet kellett váltania. Mi oldalt ültünk, a gyerekek pedig két sorban szemben az előadással. Szépen a már kialakult kis barátságok szerint foglaltak egymás mellett helyet huncut kíváncsisággal kacsingatva a színfalak felé. A darabot, a Kiskakas gyémánt félkrajcárját, először az óvó nénik játszották el, majd jelentkezés alapján a következő bemutatón már a gyerekek húzták a kezecskéikre a különböző bábukat és mesélték el szóról szóra a történetet. Utána a kicsik fejlettségi szintjének megfelelő képességfejlesztő kérdésekkel mélyítették el a mese részleteit, mondanivalóját. Kreatív képességfejlesztés gyakorlatként pedig színes ceruzákat készítettek minden asztalra a dadusok, ahol egymás mellett az óvó nénik segítő instrukciói alapján kiskakast lehetett kiszínezni. Közben az óvó nénik újra és újra rákérdeztek, a kakas testrészeinek a nevére, utánozták együtt a hangját és megbeszélték, hogy mi a kakas feladata a baromfiudvar lakói között. Az a gyermek, amelyik mást szeretett volna csinálni, helyet, lehetőséget és eszközt kapott és szabadon mást készíthetett. Dolga végeztével őt is minden esetben nagyon megdicsérték a figyelmes pedagógusok. A dadusok minden munkafolyamatban besegítenek a terítéstől,  a gyerekek mosdóba kísérésén keresztül, az átöltözésen is például hiszen egész nap a csoportszobában tevékenykednek . A tisztaság  és a zökkenőmentes pedagógiai munka elvégzése a dadusok fáradhatatlan munkájának az eredménye.

A második napon a külső világ megismeréséről szólt, ahol egy nagy vidéki kertet állatokkal és azok lakhelyével ábrázoltak egy külön erre a célra gyönyörűen elkészített tablón. A tablón a természeti séták alatt összegyűjtött leveleket, diót, kukoricahéjat felhasználva használtak fel az óvó nénik, amitől még közelebb érezték magukat a gyerek a környezethez. Kérdésekkel vezették rá a kíváncsi gyermekeket a helyes válaszokra a képeken keresztül, miszerint hol laknak az állatok, milyen hangot adnak ki, melyik állat tud repülni, melyik miért nem, csoportokba szedve megtanulták a gyűjtőneveket, mint például azt hogy mi is az  hogy háziállat és mi az hogy vadállat.

A válaszokat igyekeztek jelentkezés útján elmondani, miközben játékosan elsajátították az egymásra való odafigyelést, tiszteletet és türelmet.

Az egyik kedvenc napunk a néptánc napja volt, ahová az óvodai vezetés jóvoltából, profi néptánc oktatás és élő zenével kísért munka folyt. Ennek a hangulata a szülői lábakat és kezeket is megmozgatta, nagyon élveztük mindannyian. Jó volt látni, hogy gyermekeink szívesen táncolnak, énekelnek, ismerik a magyar népdalokat, mondókákat, népi játékokat.

A néptáncra a kislányok pörgős szoknyát vettek fel a kisfiúk pedig fehér ingbe öltöztek át.

Testnevelésen szintén váltóruhában végzik a feladatokat a gyermekek, amit nagy meglepetésünkre mindannyian próbálgattak egyedül átvenni kisebb nagyobb segítséggel. Az önállóságra való nevelést ebben is láttuk megmutatkozni, még ha otthon nem is így megy a mindennapokban, de a közösségben való sikeres részvételnek az egyéni feladat megoldás elengedhetetlen eleme. Ezen az órán játékos formában mutatták be a padon, mint a hídon való átkelést, amivel az egyensúly képességeiket gyakorolták. Fegyelmezetten sorban állva várakoztak, hogy átkelhessenek mindannyian egyenként a tó felett. Majd a medve lábnyomait követve el kellett jutniuk a mézescsuporhoz, de úgy, hogy közben ne vegyék észre őket a méhecskék. Nagyon élvezték az óvó nénik változatos, fantáziadús játékait és közben jól átmozgatták a kis testük minden egyes részét.

Vizuális kezdeményezésként az utolsó napon egyszerű alapanyagokból, melyek minden háztartásban megtalálhatóak só-liszt gyurmát készíthettek és abból pedig kiegészítőkkel sünit varázsoltak.

Ezt a kedves sünit hozhattuk haza ajándékba, mely méltó helyet kapott a szobában, és amikor ránézek mindig ez a közösen megélt csodálatos hét mosolyt fakaszt az arcomra.

Köszönjük Éva és Bori néninek, a dadus néninek és Ani néninek, hogy láthattuk gyermekünk óvodai napjait.

Életre szóló emlék marad….

Zarándy Kinga, szülő