Élménybeszámolók

Állatkerti kirándulás élménybeszámolói

A gyerekek kedvenc ünnepe a gyereknap, az oviban sem maradhatott el egy igazán remek program nélkül. Az idei évben buszokkal keltünk útra és mind a négy csoport a Fővárosi Állat és Növénykertbe kirándult el, hogy megismerjük lakóit, felfedezzük természeti kincseit.

Egy gyönyörű júniusi napon, útravalóval gazdagon megpakolt hátizsákkal indultak el Óvodánk kiscsoportosai – a mi kis pillangóink – a Fővárosi Állatkertbe. Izgatottan és várakozásokkal tele léptek be a picik az óriási elefántos kapun. A gyerekek alma-ropogtatást követően fegyelmezetten és szépen, sorban, a kísérő felnőtt kezét fogva megindultak felfedezni az állatok birodalmát. Egymást túlharsogva válaszoltak Barbara néni kérdéseire, hogy melyik állatot láthatjuk, annak milyen a színe. Rácsodálkoztak az elefánt, a zsiráf és a zebra méreteire. Kíváncsian kukucskáltak be az oroszlán, a tigris vagy a medve lakhelyére. És hangosan kacagtak a bolondozó majmok láttán. Egy-egy izgalmas helyszín után a gyerekek szusszantak egyet, falatoztak és kiélvezték a szabadság örömét. A legnagyobb szenzációt a fóka show nyújtotta, amely akrobata mutatványokkal kápráztatta el a lelkes kis közönséget. A kirándulás végén a kicsik sok-sok tudással és élménnyel gazdagon, kipirult arccal ültek fel a buszra, amely hazafelé zötykölődve édes álomba ringatta őket.

Felejthetetlen nap volt ez mindenki számára, örömmel fogunk visszagondolni rá. Köszönjük!

Halasi Vanda- „kiscsoportos” anyuka

A Micimackó kis-középső csoporttal utunk során a távoli tájak lakóit kerestük fel, akikkel a magyarországi erdőkben nem találkozhatunk.

 Az oroszlán hatalmas mancsai ámulatba ejtették a gyerekeket, a majmok játékos ugrándozását hosszú percekig figyelték. Láthattunk óriáskígyót egészen közelről, a gondozója kezéből. Az elefántházban megcsodálhattuk a kiselefántot, ahogy békésen szundikál anyja lábainál és megállapítottuk, hogy már most is sokkal nagyobb és nehezebb, mint bármelyikünk.

Nevetve találgatták, hogy a zsiráf nyaka mitől nőtt olyan hosszúra és miért olyan csíkos a zebra bundája, mint a gyalogátkelő.Megtanultuk, hogy ha a víziló nagyra tátja a száját, nem azért teszi, mert éhes, csak megmutatja hatalmas hegyes fogait.

 Jártunk a föld alatt, hogy megfigyeljük a fókák víz alatti életét, hogy aztán az alagútból feljőve a felszínen is megcsodálhassuk őket. A tipegő pingvinek a sziklák közül hívogatták a gyerekeket, hogy rájuk is vessünk egy pillantást.

A nagy tónál megetettük a kacsákat és a gyerekek hátiszákjából is előkerült az elemózsia. A szép környezetben mindenkinek jól esett a sok otthonról hozott finomság.

Utunk során találkoztunk a pávával, aki a kedvünkért szétnyitotta káprázó színekben pompázó tollait és peckesen járkált körbe, hogy mindenki jól láthassa ékét.

Bekukkantottunk a távoli Ausztrália lakóihoz is, ahol még Kangával, a kenguruval is találkozhattunk.

Mancherné Benke Borbála-óvodapedagógus

A Bambi csoportos, nagy-középsős óvodások nagy izgalommal készültek a Fővárosi Állatkertbe. Tervezgették mit nézünk majd meg, merre megyünk. A kőoroszlános kapun átlépve a kísérő szülők segítségével fedeztük fel a szavannák állatait, a nagytestű ragadozókat, sok kis Bambi kedvencét. Végignézhettünk egy vidám, parádés fóka showt,  benéztünk a nílusi krokodil házába, melynek kijáratát egy gyönyörű páva őrizte, majd a sétát a Pálma-ház akváriumának megcsodálásával zártuk. Sok-sok élménnyel és egy közösen eltöltött mozgalmas nap csodáival érkeztünk vissza az oviba. Köszönjük ezt a gyermeknapot!

Vén Erika- óvodapedagógus

Az állatkertbe látogatás mindig nagy élményt jelent a gyerekeknek. A Misi Mókus- nagycsoportos gyerekek izgalommal várták ezt a napot és boldogan, hátizsákkal felszerelkezve indultunk el.

Megérkezve, legelőször a zsiráfokat néztük meg, akik lehajolva hozzánk, köszöntöttek bennünket. A gyerekek ekkor szembesültek azzal, hogy milyen hatalmas állatok valójában. A nagy elefánt boldogan sétáltatta kicsinyét a mi szórakoztatásunkra. Érdekes volt látni a különböző gyíkokat, ahogy alkalmazkodva, átvéve környezetük színét, homokszínűvé változtak.

Az igazi élményt, szórakozást, vidámságot a fóka show jelentette a gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. A nagycsoportosok szinte egyszerre nevettek, ujjongtak egy-egy jól sikerült mutatvány után. A fókák integettek, pörögtek, karikán átugrottak, vízbe csobbantak, aminek következtében ránk is jutott egy kis víz. A legérdekesebb mégis az volt, ahogy az állatok a labdát az orrukon egyensúlyozták.

Láttuk még az oroszlánokat, a tigriseket, melyek igazi ragadozóként viselkedtek.

Az állatkerti kirándulás során felelevenítettük az év közben tanult ismereteket. A személyes tapasztalásnak köszönhetően ezek még inkább rögzülnek, elmélyülnek.

Csapkó Ferencné- óvodapedagógus

 

A délelőtt hamar elröpült, mindannyian alaposan lejártuk a lábunkat, de minden fáradságunkért kárpótol az a rengeteg élmény, amivel gazdagabbak lettünk. Fővárosunk egyik legszebb, legvarázslatosabb „szigetét” barangolhattuk be. Reméljük, egyszer még visszatérhetünk!

Ballagás az óvodában – 2014

Bevallom őszintén kicsit (?) izgultam kisebbik lányom ballagása előtt, hiszen nagyon hamar elérzékenyülök.  Mi lesz most, mikor a szívem csücske, a Misi mókus csoport ballag?  Négy év alatt nagyon a szívemhez nőtt ez a kis csapat.

Ritkán látni ilyen jól összeszokott, harmóniában lévő közösséget, mint ők. Az évek folyamán a szülők is nagyon jól összekovácsolódtak, ami azóta is tart, függetlenül attól, hogy a csoport egy része tavaly már megkezdte az első osztályt.  Már akkor sem volt könnyű pityergés nélkül kibírni, amikor tavaly „csak” a nagyobbak ballagtak, a kisebbek maradtak. Most pedig a kicsik is suliba mennek. Kicsik?? Hol van az már, csak az én szememnek azok!  Várják már az iskolát, hiszen az óvó nénik, és a szülők is felkészítették őket, hogy hamarosan nagy iskolások lesznek, és ez már látszik rajtuk. Várják is, de azért még – legalábbis az én csemetém -, meg is van illetődve a nagy lépés előtt.

Sokat készültek a ballagási műsorra, izgatottan indultak az iskola tornatermébe. Ott már vártuk őket.  Kedves 6-7 éves, csillogó szemű vásározókkal találkoztunk, énekeltek, táncoltak, lobogtak a kékfestő szoknyák, topogtak a cipőcskék. Kiscsoporttól nagy-középsőig minden csoport kedvesen elbúcsúztatta őket, majd a hagyományokhoz híven átbújtak sorra a virágokkal díszített 6-os számon.  Mosolygó, pityergő szülők, rokonok, és ők maguk is tágra nyílt szemmel nézték végig a kivetítőn az elmúlt négy évben készült képeket. Eltelt hát ez a 3-4 boldog év. Visszaemlékszem a sok szép Karácsonyi, Anyák napi műsorra, évzárókra, nyílt napokra, közös szülinapi bulikra, és visszanézve, válogatva az akkor készült képeket rácsodálkozom, mennyit fejlődtek, ügyesedtek az évek során. Milyen kicsik voltak! Mintha most lenne, ott izgultunk a beszoktatáskor be-bekukkantva az ablakon, aztán hirtelen itt vagyunk, bringával hamarabb hazaérnek, mint mi, komoly nagy lányok, fiúk lettek!

Mindannyiunk nevében köszönjük az óvoda dolgozóinak, elsősorban persze Tünde néninek, a még nyugdíjból is gyakran visszalátogató Vali néninek, Rita néninek és Regina dadus néninek azt a sok szeretetet, türelmet, és valljuk be nem kis munkát, amit útravalóként kapva a gyerkőcök örömmel, összetartva, bizalommal indulnak neki az iskolaéveknek. Én biztos vagyok benne, hogy ott mindannyian nagyon ügyesen megállják majd a helyüket. Mi pedig majd újra azon kapjuk magunkat, hogy ballagásra indulunk.

„Óvó néni várt énreám,
mikor ide érkeztem.
Búcsúzkodni tőle nehéz,
bizony nem megy oly könnyen!

Mikor sírtam ki volt velem?
Ki törölte könnyes szemem?
Ki tanított szépre, jóra,
mintha édesanyám volna?

Nem várt érte köszönetet,
egész szívét adta nekem!

Elfeledni nem is tudom,
hiszen én is szeretem!
Rá gondolok, később sokszor,
míg a táskát cipelem!

Tudom vége a játéknak,
már a komoly munka vár.
De ha néha elfáradok,
két karja majd visszavár!”

T.T.

Évzáró 2014

Évzáró a kiscsoportban

Hangulatos műsorral búcsúztatták a kiscsoportos gyerekek a nevelési évet Barbara néni vezetésével. Az eddig közösen átélt évszakokat játékokkal és énekekkel elevenítették fel, melyek között szerepeltek a Bori nénivel tanult német nyelvű mondókák, dalok is. A csoportba járó gyerekek olyan ügyesek, hogy ezt követően egy teljes mesét dramatizáltak hihetetlen magabiztosan és teljes beleéléssel. A műsor zárásaként a mindig fergeteges néptánc-bemutató következett. Jó volt nézni, ahogy a kicsik próbálták a pedagógusok lépéseit követni, miközben mosolyogva táncoltak!

 

Évzáró és ballagás a Bambi csoportban

Különleges volt az évzáró a nagy- középső csoportban, mivel öt kis társuk idén ősszel már iskolába megy. Az ünnepség egyben búcsú is volt az iskolába készülőktől, akik az óvoda hagyományainak megfelelően tarisznyával az oldalukon bújtak át a virágokkal feldíszített hatos számon, ezzel jelezve, hogy már érettek a komoly tanulásra. Az évzáró műsorban a gyerekek egy utazás különböző állomásaira felfűzve mutatták be azokat a játékokat, magyar és német dalokat és verseket, melyeket az elmúlt egy évben az óvó néniktől tanultak. Az évzáró műsort a néptánc zárta le. A gyerekek előadását a szülők fergeteges tapssal jutalmazták.

Kezek és lábak az oviban

2014. Május 19-én délelőtt egy különleges előadók látogattak el óvodánkba. A Kezes – Lábas társulat mondókás, dalolós műsorát hozta el, melyben ismert gyerekdalokat, mondókákat színes kesztyűkkel, zoknikkal, harisnyákkal a kezükön elevenítettek meg a gyerekek, felnőttek örömére.  A bábművészek rövid időn belül magukkal ragadták a gyermekeket, akik tátott szájjal nézték végig az előadást. A szemünk láttára alakultak ki a szereplők és változtak át egyik pillanatról a másikra. A műsor második felében az ovisok is beálltak a játékba, egymás után lettek zsiráfok, majmok, kutyák, így lett a csoportszobából állatkert. Sok jó ötletet láthattunk mi, óvó nénik is a bábkészítés fortélyaiból. Köszönjük!

Vén Erika Bambi csoportos óvodapedagógus

Irány a Tropicarium!

Izgatottan vártuk a Tropicariumi kirándulás napját a Bambi, nagy-középső csoportos gyerekekkel.

Mivel fogunk utazni? Lesznek cápák? Él még az óriási aligátor? Záporoztak a kérdések felénk. A gyerekek izgatottsága hamar ránk ragadt.

A közös élmény, minden várakozást felülmúlt. Megnéztük, hogy a nyári horgásztúrákon milyen halakat foghatnak majd a pecások. A „trópusi esőerdőben” egy óriási zivatart követően többek között aligátorokat, papagájokat, selyemmajmokat, nagyra nőtt kígyókat láthattunk. Az óriáscsótány, a madárpók és a nyílméreg béka, más, hazánkban nem honos fajjal együtt, nagy érdeklődést váltott ki a gyerekekből. A hatalmas akváriumban cápák, ráják és különböző tengeri halak úszkáltak nagy-nagy egyetértésben. Az izgalmas utunk a rája simogatónál fejeződött be.

Azt hittük, hogy a visszaúton, minden gyerkőc álomba szenderül majd, de egy-két kivétellel nem így történt. Rövid beszélgetés után hazáig énekeltünk, verseltünk a buszon.

Ezúton szeretnénk megköszönni Béky Andreának (Hargitai Lola anyukája), hogy elkísért bennünket, kitalálta, megszervezte, finanszírozta a kirándulást, valamint Patona Borbálának (Várkonyi Tomi anyukája) a sok segítséget, amit ezen a napon nyújtott.

A közösen átélt élmények azok, melyek a csoport összetartozását erősítik, örök emlékekkel ajándékozzák meg a gyerekeket és felnőtteket egyaránt.

Bernáth Mihályné -Bambi csoportos óvodapedagógus

Piliscsévi kirándulás – 2014

Egy borongós áprilisi napon a Micimackó és a Pillangó csoport Piliscsévre kirándult. Egész héten vártuk az igazi tavaszi napsütéses időt, de nem hiába tartja a mondás, hogy bolondos április, a jó idő nem érkezett meg, helyette morcos felhős napra ébredhettünk és az egyre jobban szitáló esőben indultunk utunkra.

Piliscséven nyoma sem volt esőnek, bár a felhők sötéten gyülekeztek az égen.

A kedves fogadtatás után elsőként a kisvonatot próbálhatták ki a gyerekek. Nagy izgalommal ültek fel a vonatra, ami még egy alagúton is áthaladt útja során. A kezdetben megszeppent gyerekek a második kör után már boldogan integettek az állomáson várakozó társaiknak.

Megismerhettük a farm állatait, a kecskét, a két csacsit és a lovakat. Mindenki közelről is megfigyelhette az állatokat, a kecskét fűvel etették, simogatták.

A nap legizgalmasabb programja a kürtöskalács sütés volt. A gyerekek maguk süthették meg a kalácsot. A helyben sütött finomság azon mód még melegében az utolsó morzsáig elfogyott. A legtöbben csak azt sajnálták, hogy nincs belőle még egy.

Egy igazi fából épült várat is bejárhattunk, ez főleg a fiúknak jelentett óriási élményt. Felmászhattak a tornyába, kikukucskálhattak rácsos ablakán, még az ágyút is kipróbálhatták.

A délelőtt hamar elröpült, az eső végül utolért minket is, de igazán szakadni már csak akkor kezdett, mikor buszra szálltunk.

A gyerekek fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva érkeztek vissza az óvodába. Bebizonyosodott, hogy egy kis eső, nem ronthat el egy igazán jó programot.

 Mancherné Benke Borbála

Micimackó csoportos óvodapedagógus

Májusfa állítása az óvoda udvarán

A május 1-jét megelőző nap ragyogó napsütéssel, igazi tavaszi időjárással köszöntött ránk.

Több éve hagyomány, hogy ezen a napon májusfát állítunk az óvoda udvarán. Már reggel lázas készülődés folyt a csoportokban. A gyerekekkel különböző színű krepp-papír csíkokat vágtunk, beszélgettünk a naphoz kapcsolódó szokásokról, hagyományokról.

A kicsik tapsoltak örömükben, mikor az udvaron felállítottuk a feldíszített fát és a színes papírcsíkok lobogtak a tavaszi szellőben.

Óriási kört alkotva vidám tavaszi dalokat énekeltünk, körjátékokat játszottunk. Kicsi és nagy, felnőtt és gyerek büszkén tekintett fel a fára és az egész oviudvart vidám hangulat töltötte be.

A nap hamar elröpült, a gyerekeket hazavitték a szüleik, de a falu legszebb májusfája maradt, hogy tovább díszítse udvarunkat.

Mancherné Benke Borbála, óvodapedagógus

Anyák napja az Óvodánkban Anya szemmel…

Második éve immár,hogy két csoportban is érintve vagyok,ezen jeles alkalom kapcsán, mikor is a gyerekek általuk készített ajándékokkal és szebbnél-szebb versekkel és énekekkel köszöntik édesanyjukat, Anyák napja alkalmából.

Idén május 5-én, Anyák napja másnapján izgatottan indultunk az Oviba a gyerekekkel, akik lelkemre kötötték, hogy nehogy késsek, mert pontban negyed ötkor kezdődik az Anyák napi műsor, melyre minden csoportban gyerekek és óvó nénik egyaránt szívvel-lélekkel készültek.

Eljött a délután, és persze időben, én is megérkeztem, melyet ujjongó lelkesedéssel honorált kisebbik gyermekem, gyors öltözés az ünneplő ruhába, majd pár perc várakozás után felcsendültek az általam is valaha tanult gyermekversek és dalok.Egy percre visszarepültem a saját gyermekkoromba, mikor én álltam ajándékkal a kezemben, az én óvodámban, és szemeimmel Édesanyám figyelő és óvó tekintetét kerestem. A kis középső csoport kedves kis műsora után, ahol volt vers, ének, „móka”- Gergőnek köszönhetően- és az elmaradhatatlan ajándékozás után a nagycsoportba vettük közösen az irányt, ahol szintén izgatott édesanyák, nagymamák gyűrűjében rádöbbentem, hogy elmúlt nagyobbik gyermekem „óvodás kora”, egy korszak hamarosan lezárul, a gondtalan évek tovaszállnak. A műsor náluk a nagycsoportosok szigorú fegyelmével, koncentrációjával zajlott, mindenki ügyesen, a saját „önálló feladatát” hibátlanul teljesítette,melynek eredménye jópár párás anyai és nagyanyai tekintet mellett taps, és hatalmas ölelés volt. A műsor végeztével minden gyerek átadta az ajándékát, és bennem az fogalmazódott meg tanulságként, hogy bár már jövőre nem itt, de igenis fontosak ezek az együtt töltött katartikus pillanatok. Köszönet ezért az óvó néniknek, és gyerekeknek, ezért is érdemes ÉDESANYÁ-nak lenni.

M. Cs. A.

Betekintés a kiscsoport hétköznapjaiba

Betekintés a kiscsoport hétköznapjaiba

Április második hetében nyílt hetet tartott a Pillangó csoport.

A legtöbb „kiscsoportos” szülő izgatottan várta, hogy ha csak pár órára is, de betekintést nyerhessen az óvoda legkisebbjeinek mindennapjaiba.

A nap kötetlen játékkal kezdődött, amibe a szülők is bekapcsolódhattak, a kicsik megmutathatták kedvenc játékaikat, kedvenc játszóhelyüket a barátságos, vidám hangulatú csoportszobában.

Majd szinte varázsütésre a gyerekek abbahagyták a játékot és a rajzolást, és Barbara néni kedves kis dalára kezdték elpakolni a játékokat, majd sorban leültek a szőnyegre.

Minden nap más és más foglalkozást tartott Barbara néni, kezdve a külső világ tevékeny megismerésével, játékos testnevelésen át, az énekkel, a néptánccal. Pénteken az óvó néni látványos mesélése és az azt követő közös színezés zárta a sort.

Örömmel láthattuk, hogy a gyerekek, bár még csak nemrég kezdték az ovit, milyen bátran énekelnek egyedül, ügyesen, párban „ropják” a táncot Györgyi néniékkel, és milyen sok mondókát, éneket ismernek már, nem csak magyarul, hanem németül is, Bori néninek hála!

A délelőtt második felében a foglalkozások befejeztével a lelkes kis csapat fáradtan, de jóízűen fogyasztotta el a finom gyümölcsöket, amiket Emőke néni tálalt nekik, majd önfeledt játék következett a délelőtt hátralévő részében az udvaron.

Édesanyaként nagyon hálás vagyok (és ezzel gondolom a többi szülőtársam is egyetért) az óvó néniknek, dadusoknak, hogy ilyen nyugodt, barátságos légkörben tölthetik gyermekeink az ovis éveiket.

Egy „kiscsoportos” Édesanya

Piliscsévi kirándulás

Piliscsévi kirándulás

Egy borongós áprilisi napon a Micimackó és a Pillangó csoport Piliscsévre kirándult. Egész héten vártuk az igazi tavaszi napsütéses időt, de nem hiába tartja a mondás, hogy bolondos április, a jó idő nem érkezett meg, helyette morcos felhős napra ébredhettünk és az egyre jobban szitáló esőben indultunk utunkra.

Piliscséven nyoma sem volt esőnek, bár a felhők sötéten gyülekeztek az égen.

A kedves fogadtatás után elsőként a kisvonatot próbálhatták ki a gyerekek. Nagy izgalommal ültek fel a vonatra, ami még egy alagúton is áthaladt útja során. A kezdetben megszeppent gyerekek a második kör után már boldogan integettek az állomáson várakozó társaiknak.

Megismerhettük a farm állatait, a kecskét, a két csacsit és a lovakat. Mindenki közelről is megfigyelhette az állatokat, a kecskét fűvel etették, simogatták.

A nap legizgalmasabb programja a kürtöskalács sütés volt. A gyerekek maguk süthették meg a kalácsot. A helyben sütött finomság azon mód még melegében az utolsó morzsáig elfogyott. A legtöbben csak azt sajnálták, hogy nincs belőle még egy.

Egy igazi fából épült várat is bejárhattunk, ez főleg a fiúknak jelentett óriási élményt. Felmászhattak a tornyába, kikukucskálhattak rácsos ablakán, még az ágyút is kipróbálhatták.

A délelőtt hamar elröpült, az eső végül utolért minket is, de igazán szakadni már csak akkor kezdett, mikor buszra szálltunk.

A gyerekek fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva érkeztek vissza az óvodába. Bebizonyosodott, hogy egy kis eső, nem ronthat el egy igazán jó programot.

Mancherné Benke Borbála
Micimackó csoportos óvodapedagógus