Élménybeszámolók

Farsangról

„A farsangi napokban, legyünk mi is vígabban…”

 

Kicsik és nagyok nagy örömére február 13-án, pénteken a budajenői óvodát benépesítette a lovagokból, kalózokból, tündérekből és királylányokból álló színes gyereksereg. Boszorkák repültek seprűnyélen, kézen fogva járt ördög az angyallal és cica kergette a kis krokodilt. Az óvó nénik A három nyúl című mesével szórakoztatták az ovisokat, majd a jelmezeseket megcsodálhattuk egyenként is. A csoportok elmondták farsangi verseiket, elénekelték vidám dalaikat. A táncos mulatságban a nagycsoportosok pingvintáncát mindenki nagy örömmel járta. Jól esett az elfáradt bálozóknak a sok otthonról hozott finomság, melyből erőt meríthettek az ügyességi játékokhoz. Persze az ebédre elkészített finom fánkok gyorsan elfogytak, és a jelmezek is csak rövid ideig álltak a szekrényben, mert február 16-án pótfarsangot tartottunk a gyerekek nagy-nagy örömére. Kiszebábunkat 17-én minden óvodás lelocsolhatta az óvoda udvarán, közben dallal, mondókával búcsúztunk a téltől, így azt gondolom mindent megtettünk a tavasz mielőbbi érkezéséért.

Vén Erika, Bambi csoportos óvónő

Nemzetiségi hét az óvodában

Nemzetiségi hét az óvodában

A tavaly megrendezésre kerülő német nemzetiségi nap sikerén felbuzdulva idén 2015 januárban egy egész hetet átölelő programsorozattal készültünk az óvodában.

A hét az Álomzug társulás: „Süssünk, süssünk valamit” című előadásával kezdődött. Az egyszemélyes színház elénk varázsolt egy eredeti sváb konyhát régi berendezési tárgyaival együtt, a zsírosbödöntől a hokedliig, a cserépszűrőtől a régi rádióig, amiről a gyerekek először azt gondolták mikrohullámú sütő. Tóth Krisztina előadóművész magyar, sváb, német kifejezésekkel átszőtt történetei hangos nevetéssel töltötték meg a csoportszobát. Még el sem halkult a taps az előadás végén, már meg is érkeztek a Ringlein Tánccsoport tagjai, Cserki Csaba, Bognár Adrienn és Tamás, Schvorczi Lilla és Gergő. Bemutatták csoportról csoportra járva a népviseletüket és pár egyszerű lépést tanítottak a lelkes kis táncosoknak. Köszönjük nekik az élményt!

A hét többi napján a kékfestő technikával ismerkedtek a gyerekek és díszítettek kendőt. Kiállítást nézhettek meg régi használati tárgyakból és fényképekből. A nagycsoportosok elsétáltak a József Attila utcába megnézni egy sváb házat. Ezen a héten a konyha dolgozói ebédre finom sváb ételeket készítettek. A nemzetiségi hét a nagycsoportosok táncával ért véget, melyet minden csoportban eljártak és hívták közös táncra a kisebbeket.

Jövő januárig megpihennek a régi ruhák a szekrényekben, amikor újra elővesszük a rozmaringgal díszített kalapokkal együtt és vígan daloljuk: Liebe Schwester tanz mit mir…

A nemzetiségi hét megvalósulásához köszönjük a segítséget Hoffer Györgyné, Irma néninek, Bognár Istvánné Katinak és Reisner Katalinnak, akik félve őrzött kincseiket ajánlották fel erre a hétre az óvodának.

Vén Erika, Bambi csoportos óvónéni

Zenés délelőtt a Misi mókus kiscsoportban

2014. november 28-án, pénteken zenés foglalkozást szerveztünk csoportunkban Kovács Emma anyukája, Fényes Eszter közreműködésével, aki több hangszeren is játszik. Gitár- és citerajátékával, valamint gyönyörű énekhangjával lenyűgözött bennünket. Számunkra ismert téli és mikulás énekeket gitárral kísérte (Hull a hó; Télapó itt van, Micimackó stb). Zenekart alakítottunk, a gyerekek nagyon figyeltek, hogy mikor kellett hangosan ill. halkan zenélni (Éjmélyből fölzengő). Minden gyerek megszólaltathatta a gitárt és a citerát, megfigyelhették, hogy a különböző húrokat pengetve mély ill, magas hangon szólalnak meg ezek a hangszerek. A gyerekek figyelmét nagyon lekötötte a tevékenység, észre sem vettük, milyen gyorsan elrepült a délelőtt. A jól sikerült zenélésről a fényképek magukért beszélnek.

Köszönjük az édesanyának a lehetőséget, hogy ilyen színvonalas tevékenységet szervezhettünk a gyerekeknek!

Éhleiter Tünde – óvodapedagógus

November

November

Szent András hava

November, ber, ber, ber,

Közeleg a hóember.”

November 11. – Márton napja

Márton napja időjósló nap, ekkorra megforr az újbor is. Úgy tartották, ezen a napon minél többet isznak, annál több egészséget szívnak magukba.

Márton napjával beköszönt a szentestéig tartó 40 napos sötétség. A hagyomány szerint ekkorra a kerti munkáknak be kell fejeződniük, az újbornak a pincében, a termésnek a kamrában kell állnia.

 „Novemberben, Márton napján,

liba gágog, sül a kályhán.

Aki libát nem eszik,

egész évben éhezik.”

Márton római katona volt, amikor a seregével Gallia földjére értek, a csapat megállt egy kisváros kapujában, ahol Márton észrevett egy földön fekvő koldust. Saját kenyerét és köpenyét adta oda neki. Jó híre hamar elterjedt a városban, ott is maradt és épített egy kolostort. Az ott élő emberek nagyon szerették, mert mindenét megosztotta velük. Püspökké szerették volna választani, de Márton elbújt előlük a libák óljába. A libák gágogásukkal elárulták rejtekhelyét. Így lett ő Tours püspöke, később szentté is avatták.

Az óvodásokkal évről évre felelevenítjük Szent Márton legendáját és ilyenkor tartjuk hagyományos lámpás felvonulásunkat. Már hetekkel korábban elkészítjük a lámpásokat, melyek fényénél Márton napi dalokkal hangolódunk rá az ünnepre.

Idén az égiek is kegyesek voltak hozzánk, egy igazi szép őszi estén indultunk útnak, hogy lámpásaink fényénél járjuk körbe a falu utcáit.

 A templom elé megérkezve megelevenedett a Szent Márton legenda, népi játékokkal, időjósló mondásokkal, a nagycsoportosok előadásában.

Idén sem maradhatott el a zsíros kenyér, sütőtök, meleg tea és forralt bor, mely mellett kötetlen beszélgetésbe kezdhetett a falu apraja- nagyja.

Szent Márton a felebaráti szeretet szimbóluma, ezért is ünnepeljük a Márton – napot a fény, a melegség és az egymás iránti szeretet jegyében.

Köszönjük az Önkormányzatnak, és mindazoknak a segítségét, akik a felvonulás szervezésében és lebonyolításában részt vettek.

November 25. – Katalin napja

Szent Katalin a lányok védőszentje. Katalin napján hajtották ki utoljára a pásztoremberek a csordát. Időjósló megfigyeléseket tettek ezen a napon.

„Ha Katalin kopog, Karácsony tocsog.”

„Ha Katalin tocsog, Karácsony kopog.”

Katalin napja női dologtiltó nap is volt, pl. a Szerémségben ilyenkor nem volt szabad kenyeret sütni.

November 30. – András napja

András újabb fordulat a naptárban. A néphagyomány Márton mellett Andrást is a havat hozók közé sorolja.

András napja házasságjósló nap is volt. A lányok András- pogácsát sütöttek, mindegyikbe egy- egy fiúnevet rejtettek. Ezt kitették a küszöbre, és amelyiket utoljára vitte el a kutya, az mutatta meg a jövendőbelijüket.

 A legények 13 cédulára írták fel a lányneveket, ezeket Luca napjáig egyenként eldobálták, az utolsó cédulán volt a menyasszonyjelölt neve.

András napján kezdődnek a disznóvágások, disznótorok. Befejeződnek a mulatozások.

András zárja a hegedűt.”szól a tiltó mondás.

András naphoz legközelebb eső vasárnap Advent kezdetét jelenti, mely idén éppen András napjára esett.

Móka és kacagás a Telki Játszóházban

Óvodánk kis- középső csoportosai meghívást kaptak a Topi Sárkány Játszóházba.

November 17-én délelőtt szülői segítséggel útnak indultunk, néhány perces autózás után szerencsésen meg is érkeztünk a sokaknak még ismeretlen játékok birodalmába.

A gyerekeknek nagy élményt nyújtott a játszóház mesés világa, változatos játékai.

A különböző fejlesztő játékokat kipróbálva észrevétlenül fejlődtek a gyermekek kognitív képességei.

A terem kialakítása, berendezése lehetővé tette a nagy mozgásigény kielégítését is.

Az óvodások egy percre sem álltak meg, a játékidő minden percét tartalmas játékkal töltötték.

Köszönjük a meghívást!

A csoport óvodapedagógusai

„ Rendőrnap” az óvodában

„ Rendőrnap” az óvodában

 

Hagyományteremtő jelleggel, az idén ősszel első alkalommal szerveztünk „Rendőrnapot” az óvodában. Nagy izgalommal tekintettünk a nagy nap elébe, ami minden várakozásunkat felülmúlta.

A délelőtt első felében a gyerekek nyelvén jól tudó, felkészült szakemberek tartottak ismertetőt a rendőr és a rendőrség munkájáról, bemutatót a rendőr legérdekesebb munkaeszközeiből /rendőrautó, golyóálló mellény, hatástalanított pisztoly, rohamsisak, gumibot stb. /.

A „Misi Mókus”/ kis /csoportos gyerekek nagyra nyílt szemmel, félénken figyeltek az első pár percben. Tartózkodásuk azonban hamar érdeklődéssé változott, mikor végre beülhettek a rendőrautóba és megnyomhatták a sziréna piros gombját.

A „Pillangó”/kis – középső/ csoportos lányok fokozott aktivitása meghozta a fiúk kedvét, akik közül a bátrabbak megfogtak egy-egy fegyvert vagy felpróbálták a golyóálló mellényt az igen csak súlyos rohamsisakkal.

A „Mici Mackók” /nagy-középső/ sorban álltak, hogy mindent a kezükbe foghassanak, felpróbálhassanak, hogy beülhessenek a rendőrautóba és megszólaltathassák annak szirénáját.

A „Bambi” nagycsoportosok már „okos” kérdésekkel is meglepték a rendőröket.

  • Megbüntetik a rendőrt, ha gyorsan vezet?
  • Mikor használhatja a pisztolyát?
  • Mit csinálnak a golyóálló mellénnyel, ha már nagyon lyukas?
  • Haza vihetik a golyót, amit az erdőben találnak?

A délelőtt zárásaképpen rendőrkutyás bemutatót nézhettünk meg. A gyerekek feszült figyelemmel figyelték Kleopátra kutyát, aki „gazdája” minden utasítását pontosan, fegyelmezetten hajtotta végre, csak hogy kedvenc labdáját megkaphassa.

Köszönjük ezt a tartalmas délelőttöt Horváth Ádám rendőr törzsőrmester-körzeti megbízottnak és a Budaörsi Rendőrkapitányság szervezésben, lebonyolításban részt vett dolgozóinak.

Bernáth Mihályné, óvodapedagógus

Ez történt az oviban: 2014. október

Október

Mindszent hava

 

Október, ber, ber, ber,

Fázik benne az ember.”

 

Október 1. – Zenei világnap

Szinte nincs is olyan ember, aki ne kedvelné a muzsikát, ne hallgatna valamilyen zenét nap, mint nap.

A zene az élet velejárója. Megszínesíti az ünnepeket, felüdít és szórakoztat. A zenei nevelés óvodánkban is kiemelkedő szerepet kap, az érzelmi nevelés egyik fontos eszköze.

Az idei évben dióünnepünket egy élő zenés táncházzal tettük színesebbé és koncerttel zártuk, ezzel is hangsúlyozva a zene fontosságát.

 

Dióünnep

Óvodapedagógusok és gyerekek egyaránt izgatottan várták a dióünnepet, melyet a nagyobb részvétel reményében idén pénteki napon rendeztünk meg.

Egész héten az eseményre készültünk, gyűjtöttük a diót, verseltünk, énekeltünk, diós süteményt sütöttünk.

A nap meglepetéseként az óvó nénik A szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack című mesét bábozták el a gyerekeknek, melyet a nagy sikerre való tekintettel közös éneklés és a bábok közelebbről való megismerése követett.

A táncházban a legkisebbek is arcukon mosollyal utánozták a nagyobbakat, ropták a táncot az élő hegedűszóra, minden a vidámságról szólt ezen a délelőttön.

Az udvaron ügyességi játékokon mérettethették meg magukat a gyerekek, és aki szorgalmasan gyűjtögette a pecséteket, értékes játékokkal gazdagabban térhetett haza.

Ebéd után a kisebbek lepihentek, a nagyobbak pedig kakaskitűzőt, madarat vagy kasztanyettát készíthettek. A kézművekedés egyik fő alapanyaga természetesen a dió volt.

A Napvirág zenekar koncertjével zárult a nap, melyen a gyerekek önfeledten táncoltak, énekeltek.

 

Október 2. – Petra napja

Ezen a napon kezdenek hullani a falevelek, ez az első lombhullató nap. Sétáink során mi is összegyűjtjük a lehullott színes faleveleket, melyekből egy kis ragasztó és papírlap segítségével őszi képeket varázsolunk az óvodában.

 

Október 4. – Az állatok világnapja

Assisi Szent Ferenc (az állatok védőszentje) halálának napja.

Az óvodában azt szeretnénk, hogy a gyermekek ismerete gyarapodjon az állatokról és azok életmódjáról. Felhívjuk figyelmüket a felelős állattartás fontosságára. Az állatok védelmére neveljük őket.

A két nagyobb csoporttal Etyekre kirándultunk, ahol egy zárt területen figyelhettük meg az őszi erdő szépségeit és az ott élő állatok életét. Megtudhattuk az erdészektől, hogy milyen állatok élnek a területen, megfigyelhettük egy-egy példányukat a vadászház falán.

Erdei sétánk során hallgattuk a patak csobogását, beszívtuk a friss őszi levegőt, gyönyörködtünk a fák színes lehulló leveleiben. Szarvasokat is megfigyelhettünk, amint peckesen átsétálnak az irtáson.

A délelőtt végére fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagabban tértünk vissza az óvodába.

 

Október 21. – Orsolya napja

Orsolya napja, a néphagyomány szerint a káposzta és más kerti vetemények betakarításának utolsó napja.

Az óvodában a gyerekekkel tapasztalás útján megismertetjük az őszi zöldségeket.

 

Október 26. – Dömötör napja

Dömötör a jószágtartók és a pásztorok patrónusa, védőszentje. Jelentős pásztorünnep volt a múltban „Juhászújévnek” is nevezik. A Dömötör napi hideg szél előre jelzi a kemény telet.

 

Október 31. – Halloween

A boszorkányok, szellemek és kísértetek ünnepe. Eredetileg az angolszász országokban ünnepelték. Legfontosabb jelképe a tök, amiből lámpást, mécseseket faragnak. Régen a sikeres betakarítást ünnepelték ezzel.

Az óvodában „Tök jó hetet!”- tartottunk. Megismertettük a gyerekeket a tök különböző fajtáival. Megkóstoltuk nyersen, főve és sütve is. A csoportokban finomabbnál finomabb sütemények készültek tök felhasználásával, a tökmagból képet ragasztottunk, sünit készítettünk.

A szülők által felajánlott óriás tökökből lámpásokat faragtunk, hogy azok fénye világítson a borús esős napokon.

Mancherné Benke Borbála, óvodapedagógus

 

 

2014. Szeptemberi események élmény beszámolói

Szeptember

Szent Mihály hava

„Szeptember ber-ber-ber,

gyümölcsöt hoz, jó ember!”

Szeptember 1. – Az új tanév kezdete.

Az iskola- és óvodakezdés napja, ekkor kezdődik az új nevelési év.

Szeptember elsején a Budajenői Óvodában is megkezdődött a kiscsoportosok beszoktatása. Hétről- hétre érkeznek a gyerekek a Misi Mókus csoportba. Néhányuk szeme még a könnytől csillog reggelente, de sok nevetős tekintetekkel is találkozhatunk. Törekszünk arra, hogy a gyerekeket az óvodában érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, kiegyensúlyozott légkör vegye körül. Biztosítjuk, hogy a szülők és a gyerekek megismerhessék az óvodában a felnőtteket, a gyerekeket, a helyiségeket, az ovis jelüket. Célunk, hogy minden kiscsoportos örömmel érkezzen óvodába.

Szeptember 8. – Mária napja vagy Kisasszony napja

„Mi jó, mi jó,

érik a dió!”

Fecskehajtó kisasszonynak is nevezik, e naptól kezdve indulnak útnak a fecskék és a vándormadarak. Sok helyen a dióverés napja. A gazdák egy hosszú bot segítségével verték le a fák ágairól a termést. Az óvodában már hagyománnyá vált dióünnepre készülve, sétáink során mi is összegyűjtjük kosarainkba a földre lehullott diót és más őszi terméseket, makkot, gesztenyét. Óvodánk két csoportja egy-egy családnál járt diót verni, melyről a vendégül látó szülők írtak néhány gondolatot:  DE JÓ A DIÓ….

Ha szeptember, akkor diószedés. Egy szép őszi napon elindult a Pillangó csoport a kertünk bölcs, öreg uralkodójának, magasan és szélesen elterülő koronája alá, a diófa alá, diót gyűjteni.  Volt, aki kosárkával, volt, aki szatyorral, de volt, aki csak a kabátkájának üres zsebével ért oda a kert közepén álló diófához. A gyerekek nagy lelkesedéssel és gyors szedegetéssel szinte pillanatok alatt összegyűjtötték a fáról lepotyogott terméseket, majd kezdődhetett a kert többi részének elfoglalása és egy önfeledt játék az udvaron. Fújtunk buborékokat, gurítottunk diót, rajzoltunk a falra, szaladgáltunk, mászókáztunk, hintáztunk, motoroztunk és persze nagy élményt nyújtott a trambulinban való ugrálás is, ahol Barbara óvó néni vigyázott a kicsikre. Miután a kellemes gyerekzsivaj elcsendesült, kezdetét vehette a frissen sütött sajtos rúd és a túrós pite elfogyasztása. Az elfáradt, de kipirult arcú gyerekek ezután az összeszedett dióval visszasétáltak az óvodába. Kellemesen telt el a délelőtt és jó volt látni, hogy Gyermekeink mostanra már egy igazán jó „kisközépsős” csapattá váltak, ahol sokan barátokra is találtak már.

Egy Anyuka

Egyik nap a kislányom egy kérdéssel jött haza az óvodából, amit szokás szerint helyettem már meg is válaszolt: Anya, Erika néni kérte tőlünk, hogy kérdezzük meg van-e diófánk. Ugye van Anya és eljöhet hozzánk a csoport diószedésre? Légysziiii! Hát így történt, hogy egy kedd délelőtt vendégül láttuk az óvoda nagycsoportját, a Bambi csoportot. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, a sok eső után végre kisütött a nap, diószedéshez tökéletes volt az idő. Már messziről hallottuk, hogy érkezik a kis csapat! A kapuban megálltak és nagycsoportosokhoz illően hangosan köszöntek. Izgatottan várakoztak, kezükben a kis kosarakkal, munkára készen. Nem telt bele 10 perc és két nagy vödör diót össze is szedtek, nem maradt egy szem sem a fa alatt! A nagy munkában mindenki megéhezett, megszomjazott, jól esett a házi muffin, almalé. Persze a játékból sem akart kimaradni senki sem. Megtelt az ugráló, a fiúk ostrom alá vették  “Budajenő várát”. A tó lakóival, az aranyhalakkal, békákkal és a két teknőssel, Szandrával és Jázminnal mindenki meg akart ismerkedni. A két vizslánk, Bodza és Mazsola sem panaszkodtak aznap: sok szeretetet és simogatást kaptak a gyerekektől. Gyorsan elszaladt a másfél óra! A Bambisok még énekeltek egyet, így köszönték meg a vendéglátást, majd párokba rendeződve visszaindultak az óvodába.
Számomra a legnagyobb öröm volt a következő napokban az öltöző falát díszítő rajzokat nézegetni, melyek mind ezt az élményekben gazdag délelőttöt örökítették meg.

Gerlei Gyöngyvér

Szőlőszüret

„Szőlő érik, vessző hajlik,

levele sárgul, víg nesz hallik.”

A szüret mindig is fontos jeles napnak számított az emberek életében, hiszen ilyenkor tudták leszüretelni az egész éves munkájuk gyümölcsét. A szüret végén felvonulásokat, szüreti bálokat is tartottak, mely hagyományt Budajenőn a mai napig évről évre életre hívunk.

A két nagyobb csoport felkerekedett, hogy besegítsen a határban zajló szüreti munkálatokba. A gyerekek ámulva figyelték, hogyan szedik a szőlőt ládákba, melyeket aztán teherautókra pakolnak, hogy tovább szállítsák és feldolgozzák.

A kis kosarak hamar megteltek az édes gyümölccsel, de a pocakok sem maradtak üresen a délelőtt végére.

Az óvodában aztán mi is feldolgoztuk a szőlőt. Sajnos az esős idő miatt csak a gyümölcscentrifugán préselhettünk, de a végeredmény ugyanúgy ízletes, mézédes must lett, ami az utolsó cseppig elfogyott.

Szeptember 29. – Mihály nap

A Szent- Mihály napi vásárok, a kiforrt újbor és az őszi munkák utáni megpihenés napja.

A néphagyomány szerint ezt a napot a gazdasági év fordulójaként tartották számon. Ezen a napon kezdődött a kukoricatörés.

Ettől a naptól kezdve hidegebbre fordul az idő, megszakad a fű gyökere, megszűnik a mézelés, a halak a víz fenekére húzódnak, kezdetét veszi az őszi vetés, megforr az újbor. Sok helyütt e napon vásárokat tartottak.

 

Egy kellemes este az óvodás gyermekekért – köszönjük!

Bizonyára többen emlékeznek rá, hogy tavasszal, pontosan március 29-én Jótékonysági estet rendezett a Telki Bár a budajenői Művelődési Házban az óvoda javára.

A rendezők a belépő- és támogató jegyek, illetve a tombolaárusításból befolyt összeget- kiegyenlítve a zenét szolgáltató „fellépési díját”- az óvoda támogatására ajánlották fel.

A szórakozni vágyók nem voltak túl sokan, de aki ott volt, az tudja, hogy nagyon hangulatosan berendezett, feldíszített teremben, a retro és a mai kor zenei kíséretében lehetett egy kicsit kikapcsolódni, táncolni, beszélgetni.

Amellett, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, a támogatás összege is szépen növekedett. A végső számításokat követően az óvodát a Telki Bár közreműködése által 115. 350 Ft-tal támogatták a szülők, óvodai dolgozók és a rendezvényen résztvevők.

A befolyt összegből az óvoda udvari és mozgásos játékainak készletét bővítettük, fejlesztettük – képek a Galériában.

A gyerekek öröméről és köszönetünk kifejezéséről „beszéljen” helyettem az új játékok birtokba vétele közben készült néhány kép.

Benka Krisztina, megbízott óvodavezető

Terápiás kutyák az oviban

Nem mindennapi eseménnyel zárult június második hete az óvodában, a gyerekek terápiás kutyákkal találkozhattak. Már kora reggel izgatottan várták a pillanatot, hogy megismerkedhessenek velük. Büszkén mesélték egymásnak, hogy kinek milyen állata van otthon, mi a neve, milyen fajta.

Csoportonként vettünk részt a programon, ami az óvoda udvarán, a focipályán került megrendezésre.

Eleinte megszeppenve ültek a padokon és méregették a három kutyust a gyerekek. Aztán, ahogy hallgatták a szabályokat, hogy mit is kell tenni, ha kutyával találkozunk, úgy váltak egyre bátrabbá.

Mikor sorban köszöntötték őket a kutyusok, szinte már minden arcon mosoly látszott és simogatással hálálták meg a kedves közeledést. Ámulva figyelték, mi mindent megtesznek gondozójuk kérésére az állatok. Láthatták, hogyan ülnek, fekszenek, hallhatták, hogyan morognak és ugatnak a kutyák parancsszóra. Sőt a bátrabbak még pacsit is kérhettek tőlük.

A vállalkozó szelleműek egy akadálypályán is végigkísérhették a kutyusokat, kerülhették velük a bójákat, átbújtathatták az alagúton, leültethették egy karikába őket.

A foglalkozás végére búcsúzóul már mindenki megsimogatta a kutyusokat és a félénkebb gyerekekben is megfogalmazódott a gondolat, hogy az ember leghűségesebb barátja nem más, mint a kutya. Többen tértek haza azzal a kéréssel: „Én is szeretnék egy kiskutyát!”

Köszönjük a tartalmas, hasznos bemutatót Dr. Sátor Áginak, Dr. Csorba Endréné Herczeg Dóra  Klárának és a kutyáknak.