Évzáró és Ballagás a Misi-mókus csoportban, 2013.

Elballagtak!

Május 18. fél 11. Kellemes tavaszi idő. Az óvoda termei és bejárata odaadó munkával, pazarul feldíszítve virággal.

Kint állunk mi szülők, várakozunk gyermekeink, a Misi-mókus csoport évzárójára és egyben közülük 12 kisgyermek ballagására.

Bent aztán bőven kapunk ízelítőt gyermekeink ügyességéből, tehetségéből és fegyelmezettségéből. A hosszú versek, valamint – német és magyar – énekek, az előadásuk módja, szervezettsége, a gyerekek önállósága ámulatba ejtenek.

Aztán bejelenti Vali néni a várva várt eseményt és kezdetét veszi a ballagás.

Felcsendülnek a jól ismert De nehéz az iskolatáska című szám bevezető akkordjai, amelyre a csoport fiatalabb, még nem ballagó gyermekei egyenként elballagó társaik nyakába akasztják a szülők által szeretettel meghímzett, útravalóval telerakott tarisznyákat és átadnak egy-egy szál fehér szegfűt is.

Aztán következik a virágból kirakott óriás-hatoson való átlépés, jelezve azt, hogy gyermekeink iskoláskorúak lettek és innen tovább kell indulniuk.

 De ekkor már mindenki sír: mi, szülők, nagyszülők és a gyermekeinket elballagtató, velük együtt a hatoson áthaladó, óvó nénik, Vali néni, Tünde néni és Regina dadus néni is.

Arra gondolok, hogy milyen jó érzés, hogy ilyen odaadó és szerető pedagógusokra voltak gyermekeim/ink bízva. Hálával tölt el, hogy ők formálták és gazdagították a kis lelkivilágukat, személyiségüket.

Arra gondolok, hogy mennyi tudást, mennyi készséget, mennyi értéket és kincset kaptak itt, amit hordoznak magukban egész életükben.

Arra is, hogy milyen jó, hogy megtanították őket, hogy hogyan kell közösségben lenni egymással. Egymásra figyelni, a másikat segíteni, a másikért aggódni, vagy, hogy hogyan kell a másiktól bocsánatot kérni.

Arra, hogy jó volt Veletek, kedves szülőtársak, részt vettünk egymás életében, sokat kaptunk egymástól.  És ez nem is kell, hogy megváltozzon!

Tudtuk egymás gyerekeit is szeretni és csodálni.

Ha arra gondolok, hogy itt vége drága gyermekeim önfeledt kisgyerekkorának, és hogy milyen gyorsan elröppent az idő, megsajdul a szívem.

 A gyerekek közben leülnek a szépen megterített asztalokhoz, hogy elköltsék az ünnepi süteményeket. Mi felnőttek közben megköszönjük az óvó nénik, Regina néni és óvodavezetőnk, Ani néni munkáját és……..

……fájó szívvel elbúcsúzunk Vali néninktől, aki ezzel az évvel befejezi több mint négy évtizedes óvodapedagógusi pályáját, amelynek a mi gyermekeink is részesei lehettek. (Különösen megható pillanat volt, amikor apuka és lánya közös óvó nénijével, Vali nénivel megörökítődött.)

Mindent köszönök/ünk!!!

Zára Ági