Tag Archives: természet

2014. Szeptemberi események élmény beszámolói

Szeptember

Szent Mihály hava

„Szeptember ber-ber-ber,

gyümölcsöt hoz, jó ember!”

Szeptember 1. – Az új tanév kezdete.

Az iskola- és óvodakezdés napja, ekkor kezdődik az új nevelési év.

Szeptember elsején a Budajenői Óvodában is megkezdődött a kiscsoportosok beszoktatása. Hétről- hétre érkeznek a gyerekek a Misi Mókus csoportba. Néhányuk szeme még a könnytől csillog reggelente, de sok nevetős tekintetekkel is találkozhatunk. Törekszünk arra, hogy a gyerekeket az óvodában érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, kiegyensúlyozott légkör vegye körül. Biztosítjuk, hogy a szülők és a gyerekek megismerhessék az óvodában a felnőtteket, a gyerekeket, a helyiségeket, az ovis jelüket. Célunk, hogy minden kiscsoportos örömmel érkezzen óvodába.

Szeptember 8. – Mária napja vagy Kisasszony napja

„Mi jó, mi jó,

érik a dió!”

Fecskehajtó kisasszonynak is nevezik, e naptól kezdve indulnak útnak a fecskék és a vándormadarak. Sok helyen a dióverés napja. A gazdák egy hosszú bot segítségével verték le a fák ágairól a termést. Az óvodában már hagyománnyá vált dióünnepre készülve, sétáink során mi is összegyűjtjük kosarainkba a földre lehullott diót és más őszi terméseket, makkot, gesztenyét. Óvodánk két csoportja egy-egy családnál járt diót verni, melyről a vendégül látó szülők írtak néhány gondolatot:  DE JÓ A DIÓ….

Ha szeptember, akkor diószedés. Egy szép őszi napon elindult a Pillangó csoport a kertünk bölcs, öreg uralkodójának, magasan és szélesen elterülő koronája alá, a diófa alá, diót gyűjteni.  Volt, aki kosárkával, volt, aki szatyorral, de volt, aki csak a kabátkájának üres zsebével ért oda a kert közepén álló diófához. A gyerekek nagy lelkesedéssel és gyors szedegetéssel szinte pillanatok alatt összegyűjtötték a fáról lepotyogott terméseket, majd kezdődhetett a kert többi részének elfoglalása és egy önfeledt játék az udvaron. Fújtunk buborékokat, gurítottunk diót, rajzoltunk a falra, szaladgáltunk, mászókáztunk, hintáztunk, motoroztunk és persze nagy élményt nyújtott a trambulinban való ugrálás is, ahol Barbara óvó néni vigyázott a kicsikre. Miután a kellemes gyerekzsivaj elcsendesült, kezdetét vehette a frissen sütött sajtos rúd és a túrós pite elfogyasztása. Az elfáradt, de kipirult arcú gyerekek ezután az összeszedett dióval visszasétáltak az óvodába. Kellemesen telt el a délelőtt és jó volt látni, hogy Gyermekeink mostanra már egy igazán jó „kisközépsős” csapattá váltak, ahol sokan barátokra is találtak már.

Egy Anyuka

Egyik nap a kislányom egy kérdéssel jött haza az óvodából, amit szokás szerint helyettem már meg is válaszolt: Anya, Erika néni kérte tőlünk, hogy kérdezzük meg van-e diófánk. Ugye van Anya és eljöhet hozzánk a csoport diószedésre? Légysziiii! Hát így történt, hogy egy kedd délelőtt vendégül láttuk az óvoda nagycsoportját, a Bambi csoportot. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, a sok eső után végre kisütött a nap, diószedéshez tökéletes volt az idő. Már messziről hallottuk, hogy érkezik a kis csapat! A kapuban megálltak és nagycsoportosokhoz illően hangosan köszöntek. Izgatottan várakoztak, kezükben a kis kosarakkal, munkára készen. Nem telt bele 10 perc és két nagy vödör diót össze is szedtek, nem maradt egy szem sem a fa alatt! A nagy munkában mindenki megéhezett, megszomjazott, jól esett a házi muffin, almalé. Persze a játékból sem akart kimaradni senki sem. Megtelt az ugráló, a fiúk ostrom alá vették  “Budajenő várát”. A tó lakóival, az aranyhalakkal, békákkal és a két teknőssel, Szandrával és Jázminnal mindenki meg akart ismerkedni. A két vizslánk, Bodza és Mazsola sem panaszkodtak aznap: sok szeretetet és simogatást kaptak a gyerekektől. Gyorsan elszaladt a másfél óra! A Bambisok még énekeltek egyet, így köszönték meg a vendéglátást, majd párokba rendeződve visszaindultak az óvodába.
Számomra a legnagyobb öröm volt a következő napokban az öltöző falát díszítő rajzokat nézegetni, melyek mind ezt az élményekben gazdag délelőttöt örökítették meg.

Gerlei Gyöngyvér

Szőlőszüret

„Szőlő érik, vessző hajlik,

levele sárgul, víg nesz hallik.”

A szüret mindig is fontos jeles napnak számított az emberek életében, hiszen ilyenkor tudták leszüretelni az egész éves munkájuk gyümölcsét. A szüret végén felvonulásokat, szüreti bálokat is tartottak, mely hagyományt Budajenőn a mai napig évről évre életre hívunk.

A két nagyobb csoport felkerekedett, hogy besegítsen a határban zajló szüreti munkálatokba. A gyerekek ámulva figyelték, hogyan szedik a szőlőt ládákba, melyeket aztán teherautókra pakolnak, hogy tovább szállítsák és feldolgozzák.

A kis kosarak hamar megteltek az édes gyümölccsel, de a pocakok sem maradtak üresen a délelőtt végére.

Az óvodában aztán mi is feldolgoztuk a szőlőt. Sajnos az esős idő miatt csak a gyümölcscentrifugán préselhettünk, de a végeredmény ugyanúgy ízletes, mézédes must lett, ami az utolsó cseppig elfogyott.

Szeptember 29. – Mihály nap

A Szent- Mihály napi vásárok, a kiforrt újbor és az őszi munkák utáni megpihenés napja.

A néphagyomány szerint ezt a napot a gazdasági év fordulójaként tartották számon. Ezen a napon kezdődött a kukoricatörés.

Ettől a naptól kezdve hidegebbre fordul az idő, megszakad a fű gyökere, megszűnik a mézelés, a halak a víz fenekére húzódnak, kezdetét veszi az őszi vetés, megforr az újbor. Sok helyütt e napon vásárokat tartottak.

 

Piliscsévi kirándulás

Piliscsévi kirándulás

Egy borongós áprilisi napon a Micimackó és a Pillangó csoport Piliscsévre kirándult. Egész héten vártuk az igazi tavaszi napsütéses időt, de nem hiába tartja a mondás, hogy bolondos április, a jó idő nem érkezett meg, helyette morcos felhős napra ébredhettünk és az egyre jobban szitáló esőben indultunk utunkra.

Piliscséven nyoma sem volt esőnek, bár a felhők sötéten gyülekeztek az égen.

A kedves fogadtatás után elsőként a kisvonatot próbálhatták ki a gyerekek. Nagy izgalommal ültek fel a vonatra, ami még egy alagúton is áthaladt útja során. A kezdetben megszeppent gyerekek a második kör után már boldogan integettek az állomáson várakozó társaiknak.

Megismerhettük a farm állatait, a kecskét, a két csacsit és a lovakat. Mindenki közelről is megfigyelhette az állatokat, a kecskét fűvel etették, simogatták.

A nap legizgalmasabb programja a kürtöskalács sütés volt. A gyerekek maguk süthették meg a kalácsot. A helyben sütött finomság azon mód még melegében az utolsó morzsáig elfogyott. A legtöbben csak azt sajnálták, hogy nincs belőle még egy.

Egy igazi fából épült várat is bejárhattunk, ez főleg a fiúknak jelentett óriási élményt. Felmászhattak a tornyába, kikukucskálhattak rácsos ablakán, még az ágyút is kipróbálhatták.

A délelőtt hamar elröpült, az eső végül utolért minket is, de igazán szakadni már csak akkor kezdett, mikor buszra szálltunk.

A gyerekek fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva érkeztek vissza az óvodába. Bebizonyosodott, hogy egy kis eső, nem ronthat el egy igazán jó programot.

Mancherné Benke Borbála
Micimackó csoportos óvodapedagógus

Micimackós kirándulás Tökre

Kirándulás Tökre

A Micimackó csoportos gyerekekkel különleges eseménynek lehettünk részesei. Az egyik kislány családjának kiskecskéi születtek. Sokat mesélt róluk, kérte, hogy nézzük meg őket. Élve a kedves invitálással, úgy határoztunk, hogy kirándulást teszünk hozzájuk „kecskenézőbe”.

A gyerekeknek már az óriási élményt jelentett, hogy buszra szálltunk és végre ők is utazhattak azon a nagy, fehér járművön, amit eddig sokan csak a távolból figyeltek.

Rövid utazás és séta után megérkeztünk a család kertjébe, ahol ragyogó napsütésben játszadozott a négy kis kecske. A gyerekeket elvarázsolták az aranyos kis állatok. Amit eddig csak a képeskönyvek lapjain, vagy a televízióban láttak, valósággá vált. Mindenki megsimogathatta, megetethette az állatokat.

A friss levegő, a sok játék és szaladgálás hatására mindenki megéhezett. A sok finomság, amivel vártak bennünket, az utolsó morzsáig elfogyott.

A gyerekek fáradtan, de sok-sok új élménnyel gazdagodva térhettek vissza az óvodába.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a családnak a kedves fogadtatást.

Micimackó csoportos óvodapedagógusok

Képek a Micimackó Galériában

Nem szeretem állatok az óvodában

Nem szeretem állatok az óvodában

Nagy izgalommal várták a Bambi és a Misi- Mókus csoportos óvodások Ági nénit, dr Sátori Ágnes állatorvost, aki már sokadik alkalommal látogatott el hozzánk azzal a céllal, hogy a mindennapjainkban talán nem túlzottan ismert, csendes, apró élőlényekkel kössenek barátságot az ovisok.

Eszünkbe nem jutna, hogy egy cicát, vagy egy kutyát nem szeretnek a gyerekek, hisz nap,mint nap kukucskálnak ki az óvoda udvaráról,mikor téved arra egy négylábú kedvenc?  Akkor miért félünk, irtózunk mégis egy- egy állattól?

Ági néni lisztkukacokat mutatott a kezében, mire körbeért már volt, aki helyesnek mondta a tekergő állatkákat. Megtudtuk, hogy a barna tücskök nem csak a mesében hegedülnek, a szakállas agáma pár jól érzi magát nálunk vendégségben. Müzli, az egérke is szívesen szaladgálna, de lehet, nem bírnánk megfogni a csoportszobában. Az ezerlábúnak igaz csak 360 lába van, azokkal nagyon ügyesen mászik Ági néni kezén. Azt igazán nem sok kisgyerek gondolta volna, hogy a tyúkok a dinoszauruszok ma élő rokonai.  A kezdeti ” fújokból”végül az lett, hogy meg kellett kérni a gyerekeket, ne fogják meg az állatkákat, inkább beszélgessünk hasznosságukról, védelmükről.

Izgalmas délelőttöt töltöttünk együtt új barátainkkal, és nem volt kisgyerek, aki ne kérdezte volna:

„Mikor jön újra Ági néni?”

Köszönjük a sok élményt, a „szeretem” állatok látogatását!

Vén Erika,  Bambi csoportos óvó néni

Szüret 2013.

Óvodásaink 2013. szeptember utolsó szép napjain csoportonként meglátogatták a Nyakas-Pince Etyek-Budai borvidék budajenői részén levő szőlőjét és besegítettek az idei szüretelésbe is.

Szőlőszüret

 A szeptemberi hónap egyik fő programja az óvodában a szőlőszüret volt. A kisebbek ellátogattak egy közeli szőlős kertbe, a nagyobbak a falu határában szüreteltek. A munkát vidám éneklés, mondókázás kísérte. A szüret végére nem csak a kosarak, de a pocakok is megteltek az édes gyümölccsel. Megfigyelhettük, hogyan szedik ládákba a szőlőt a szorgos kezek és viszik el traktorokkal a gazdaságba, ahol mustot majd bort készítenek belőle.

A leszüretelt gyümölcsöt az óvodában mi is kipréseltük egy kisméretű prés segítségével. A gyerekek vidáman rakták a szőlőfürtöket a présbe, a nagyobbak megtapasztalhatták, milyen nagy erő kell ahhoz, hogy a kar tekerésével kipréseljék az édes nedűt.

A nehéz munka után kicsiknek és nagyoknak egyaránt jólesett meginni egy pohárral az ízletes mustból.

Képeket a csoportok saját Galériájában lehet megnézni.

Világkörüli úton a Pillangó Csoport

Világkörüli úton a Pillangó Csoport

Alig egy hét telt el azóta, hogy a 2013 nyarán búcsúzó Pillangó csoport csodálatos és örökre emlékezetes ballagási műsorában gyönyörködhettünk. Az óvó nénik bejelentették ugyanis, hogy a Vadasparkba megy kirándulni a csoport. Az utóbbi napokban tapasztalt esős, hűvös, a kirándulóknak egyáltalán nem kedvező időjárásra és a közismert úti célra tekintettel aggódva, de bizakodással készültünk a túrára, melyről utóbb kiderült, nem is az a hagyományos vadasparki állatnéző séta!

A mi csoportunkat, ezúttal is nagy szerencséjére, az indulás reggelén, a távolodó esőfelhők közül előbújó napocska köszöntötte a budajenei buszmegállóban, ahonnan a menetrendszerinti járattal, mint a „nagyok” elindultunk a kalandos kirándulásra. A buszos utazás kellemetlenségeit, felnőtteket is megszégyenítő hősiességgel, példás fegyelemmel  viselték az ovisok.

Az első meglepetés Budakeszin, megérkezéskor ért minket. A Vadasparkba vezető úton, a hosszú gyaloglás helyett, a létszám miatt ugyan két fordulóban, de lovas kocsin „repült” a csapat a célállomásig. Korai érkezésünknek köszönhetően, a nem zsúfolt főbejáratnál egy kedves néni szeretettel köszöntött. Az ismert sétányok helyett meglepetésünkre azonban, a Vadaspark egy elzárt területéhez vezető, nagy kapu irányába vezetett minket. Ekkor derült ki az igazi meglepetés! A budajenei nagycsoportosok, a túravezető néni, Körmendi Csilla, vezetésével, két expedíciós csapatban világkörüli útra indulnak! Eközben ügyességi játékokon vesznek részt, melyen az eredi fizetőeszköz,„fabatka” jár az ügyesek tarisznyájába.

Megkezdődött Lilla és Bálint vezetésével, a gyerekek által választott Vulkán és Párduc nevű két csapat játékos versenye és a túra, amelyen újabb és újabb rejtvényt kellett megoldani a játékok és a fantázia segítségével. Egy kis természettudományos bemelegítés – kontinensek, tengerek felismerése, megnevezése, az egyenlítővel való játékos ismerkedés – után a különböző földrészeken élő állatok begyűjtése volt a feladat. Az életterek megnevezéséért újabb fabatka járt a csapatoknak. A gyerekek esetenként kimagasló színvonalú válaszaikkal, nagyon okosan és ügyesen teljesítették a feladatokat, melyért a sok fabatka mellett, már az elején nagy dicséretet zsebeltünk be. Ügyességi verseny keretében, az egyes országok apró zászlóinak begyűjtésével és az országok jelképeinek megnevezésével kapcsolatban is bizonyítottuk tudásunkat. A következő állomáson a sivatagi kígyókkal találkoztunk, majd a mérsékelt éghajlati övben vadásztunk. Pihenésként nagy érdeklődéssel és nevetve hallgattuk, amint az óvó nénik Rományi József vicces, a Teve fohásza című nyelvtörőjét kórusban felolvasták. A gyerekek ezen az állomáson kiválóan sorolták a sivatag állatainak nevét és sokan tudták, hogy milyen az időjárás arrafelé. A békamentéssel való ismerkedés és viszontagságai után, a sarkvidékre érkezünk, ahol pingvineket etetünk, majd az utolsó állomáson az éhes gorillának gurítunk kókuszdiót.

A napokig tartó esőzés miatt csúszós, néhol vadregényes túraösvényen kisebb esésektől eltekintve baleset és kellemetlen tapasztalatok nélkül, sok nevetéssel zárult a föld körüli utazás, melynek végén eredményhirdetésre is sor került. Az ezüstérmes Vulkánok és az aranyérmes Párducok egymásnak gratulálva megbeszélték, hogy a közös élmény, a megszerzett tudás révén a világkörüli túra mindenki számára emlékezetes marad.

Szülőként minden állomáson öröm volt nézni az ovis közösségfejlesztés és nevelés eredményét, hiszen a gyerekek egymásra is figyelve, fegyelmezetten túrázva, egymást bíztatva, segítve, egy csapatként küzdöttek a sikerig. Emellett, a kérdésekre adott okos válaszok alapján meggyőződhettünk arról, hogy az iskolában is helyt fognak állni!

Csilla nénitől való búcsúzást követően, a tízóraizás és rövid pihenés mellett tekintve, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk, hazaindulásig, a hagyományos, vadasparki sétára is lehetőség volt. A gyerekek, mint mindig, ezúttal is nagy érdeklődéssel, a földkörüli túra ellenére, a fáradság jelét nem mutatva, élvezettel gyönyörködtek az állatokban. Alaposan megnéztünk minden ketrecet, részletesen tanulmányozva lakóit. A legemlékezetesebb látnivalók között voltak a csíkos szőrmebundás kis vadmalacok. Apró, pici csülkeiken fürgén szaladgáltak, méretüket tekintve akkorák voltak, mint egy negyed macska. Minden okuk megvolt a fürgeségre, mert papájuk nem túl kifinomult mozdulatokkal érdeklődött a kismalacok felől. Ezt persze kocamama nem nézte túl jó szemmel, és a gyanús mozdulatokra éktelen haragra gerjed, és a zord vadkant eléggé megrendszabályozza. A malackák a kissé feszült légkörben egy ideig az anya lábainál álltak tanácstalanul, majd amikor az hangos riadót fújt, a négy kismalac hatfelé spriccelt. Amint elmúlt a veszély, a malackák lelkesen, hangosan cuppogva szopiztak. A gyerekek kacagva, tátott szájjal nézték a kisebb családi perpatvart, melytől eltekintve, a látogatók nagy megelégedésére, teljes volt az összhang malacéknál.

A csodálatos és emlékezetes túrát a rókaodú, a hiúz és a baromfiudvar megtekintésével zárta a csapat, majd Suba fehér puli kutyus kíséretében a Lepke és Gyöngy nevű lovacskákból álló, kétlovas „hintó” a buszmegállóig vitte a kirándulókat, ahol rövid várakozást követően, a menetrendszerinti járattal, sok emlékkel, tapasztalattal és élménnyel hazaindult a Pillangó csoport. Az óvodában várta már a gyerekeket a finom ebéd, így a buszon elcsendesült gyereksereg, akárcsak otthon, ebéd közben izgatottan mesélni kezdte élményeit.

A foglalkozás elérte célját, hiszen a csacsogó, csivitelő csapat minden kis tagja csendes pihenőn ezúttal, örömmel és gyorsan hajtotta álomra fejét.

Köszönjük a túrát!

2013.06.07. Szülő- Cser Krisztina