Anyák napja az Óvodánkban Anya szemmel…

Második éve immár,hogy két csoportban is érintve vagyok,ezen jeles alkalom kapcsán, mikor is a gyerekek általuk készített ajándékokkal és szebbnél-szebb versekkel és énekekkel köszöntik édesanyjukat, Anyák napja alkalmából.

Idén május 5-én, Anyák napja másnapján izgatottan indultunk az Oviba a gyerekekkel, akik lelkemre kötötték, hogy nehogy késsek, mert pontban negyed ötkor kezdődik az Anyák napi műsor, melyre minden csoportban gyerekek és óvó nénik egyaránt szívvel-lélekkel készültek.

Eljött a délután, és persze időben, én is megérkeztem, melyet ujjongó lelkesedéssel honorált kisebbik gyermekem, gyors öltözés az ünneplő ruhába, majd pár perc várakozás után felcsendültek az általam is valaha tanult gyermekversek és dalok.Egy percre visszarepültem a saját gyermekkoromba, mikor én álltam ajándékkal a kezemben, az én óvodámban, és szemeimmel Édesanyám figyelő és óvó tekintetét kerestem. A kis középső csoport kedves kis műsora után, ahol volt vers, ének, „móka”- Gergőnek köszönhetően- és az elmaradhatatlan ajándékozás után a nagycsoportba vettük közösen az irányt, ahol szintén izgatott édesanyák, nagymamák gyűrűjében rádöbbentem, hogy elmúlt nagyobbik gyermekem „óvodás kora”, egy korszak hamarosan lezárul, a gondtalan évek tovaszállnak. A műsor náluk a nagycsoportosok szigorú fegyelmével, koncentrációjával zajlott, mindenki ügyesen, a saját „önálló feladatát” hibátlanul teljesítette,melynek eredménye jópár párás anyai és nagyanyai tekintet mellett taps, és hatalmas ölelés volt. A műsor végeztével minden gyerek átadta az ajándékát, és bennem az fogalmazódott meg tanulságként, hogy bár már jövőre nem itt, de igenis fontosak ezek az együtt töltött katartikus pillanatok. Köszönet ezért az óvó néniknek, és gyerekeknek, ezért is érdemes ÉDESANYÁ-nak lenni.

M. Cs. A.