2014. Szeptemberi események élmény beszámolói

Szeptember

Szent Mihály hava

„Szeptember ber-ber-ber,

gyümölcsöt hoz, jó ember!”

Szeptember 1. – Az új tanév kezdete.

Az iskola- és óvodakezdés napja, ekkor kezdődik az új nevelési év.

Szeptember elsején a Budajenői Óvodában is megkezdődött a kiscsoportosok beszoktatása. Hétről- hétre érkeznek a gyerekek a Misi Mókus csoportba. Néhányuk szeme még a könnytől csillog reggelente, de sok nevetős tekintetekkel is találkozhatunk. Törekszünk arra, hogy a gyerekeket az óvodában érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, kiegyensúlyozott légkör vegye körül. Biztosítjuk, hogy a szülők és a gyerekek megismerhessék az óvodában a felnőtteket, a gyerekeket, a helyiségeket, az ovis jelüket. Célunk, hogy minden kiscsoportos örömmel érkezzen óvodába.

Szeptember 8. – Mária napja vagy Kisasszony napja

„Mi jó, mi jó,

érik a dió!”

Fecskehajtó kisasszonynak is nevezik, e naptól kezdve indulnak útnak a fecskék és a vándormadarak. Sok helyen a dióverés napja. A gazdák egy hosszú bot segítségével verték le a fák ágairól a termést. Az óvodában már hagyománnyá vált dióünnepre készülve, sétáink során mi is összegyűjtjük kosarainkba a földre lehullott diót és más őszi terméseket, makkot, gesztenyét. Óvodánk két csoportja egy-egy családnál járt diót verni, melyről a vendégül látó szülők írtak néhány gondolatot:  DE JÓ A DIÓ….

Ha szeptember, akkor diószedés. Egy szép őszi napon elindult a Pillangó csoport a kertünk bölcs, öreg uralkodójának, magasan és szélesen elterülő koronája alá, a diófa alá, diót gyűjteni.  Volt, aki kosárkával, volt, aki szatyorral, de volt, aki csak a kabátkájának üres zsebével ért oda a kert közepén álló diófához. A gyerekek nagy lelkesedéssel és gyors szedegetéssel szinte pillanatok alatt összegyűjtötték a fáról lepotyogott terméseket, majd kezdődhetett a kert többi részének elfoglalása és egy önfeledt játék az udvaron. Fújtunk buborékokat, gurítottunk diót, rajzoltunk a falra, szaladgáltunk, mászókáztunk, hintáztunk, motoroztunk és persze nagy élményt nyújtott a trambulinban való ugrálás is, ahol Barbara óvó néni vigyázott a kicsikre. Miután a kellemes gyerekzsivaj elcsendesült, kezdetét vehette a frissen sütött sajtos rúd és a túrós pite elfogyasztása. Az elfáradt, de kipirult arcú gyerekek ezután az összeszedett dióval visszasétáltak az óvodába. Kellemesen telt el a délelőtt és jó volt látni, hogy Gyermekeink mostanra már egy igazán jó „kisközépsős” csapattá váltak, ahol sokan barátokra is találtak már.

Egy Anyuka

Egyik nap a kislányom egy kérdéssel jött haza az óvodából, amit szokás szerint helyettem már meg is válaszolt: Anya, Erika néni kérte tőlünk, hogy kérdezzük meg van-e diófánk. Ugye van Anya és eljöhet hozzánk a csoport diószedésre? Légysziiii! Hát így történt, hogy egy kedd délelőtt vendégül láttuk az óvoda nagycsoportját, a Bambi csoportot. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, a sok eső után végre kisütött a nap, diószedéshez tökéletes volt az idő. Már messziről hallottuk, hogy érkezik a kis csapat! A kapuban megálltak és nagycsoportosokhoz illően hangosan köszöntek. Izgatottan várakoztak, kezükben a kis kosarakkal, munkára készen. Nem telt bele 10 perc és két nagy vödör diót össze is szedtek, nem maradt egy szem sem a fa alatt! A nagy munkában mindenki megéhezett, megszomjazott, jól esett a házi muffin, almalé. Persze a játékból sem akart kimaradni senki sem. Megtelt az ugráló, a fiúk ostrom alá vették  “Budajenő várát”. A tó lakóival, az aranyhalakkal, békákkal és a két teknőssel, Szandrával és Jázminnal mindenki meg akart ismerkedni. A két vizslánk, Bodza és Mazsola sem panaszkodtak aznap: sok szeretetet és simogatást kaptak a gyerekektől. Gyorsan elszaladt a másfél óra! A Bambisok még énekeltek egyet, így köszönték meg a vendéglátást, majd párokba rendeződve visszaindultak az óvodába.
Számomra a legnagyobb öröm volt a következő napokban az öltöző falát díszítő rajzokat nézegetni, melyek mind ezt az élményekben gazdag délelőttöt örökítették meg.

Gerlei Gyöngyvér

Szőlőszüret

„Szőlő érik, vessző hajlik,

levele sárgul, víg nesz hallik.”

A szüret mindig is fontos jeles napnak számított az emberek életében, hiszen ilyenkor tudták leszüretelni az egész éves munkájuk gyümölcsét. A szüret végén felvonulásokat, szüreti bálokat is tartottak, mely hagyományt Budajenőn a mai napig évről évre életre hívunk.

A két nagyobb csoport felkerekedett, hogy besegítsen a határban zajló szüreti munkálatokba. A gyerekek ámulva figyelték, hogyan szedik a szőlőt ládákba, melyeket aztán teherautókra pakolnak, hogy tovább szállítsák és feldolgozzák.

A kis kosarak hamar megteltek az édes gyümölccsel, de a pocakok sem maradtak üresen a délelőtt végére.

Az óvodában aztán mi is feldolgoztuk a szőlőt. Sajnos az esős idő miatt csak a gyümölcscentrifugán préselhettünk, de a végeredmény ugyanúgy ízletes, mézédes must lett, ami az utolsó cseppig elfogyott.

Szeptember 29. – Mihály nap

A Szent- Mihály napi vásárok, a kiforrt újbor és az őszi munkák utáni megpihenés napja.

A néphagyomány szerint ezt a napot a gazdasági év fordulójaként tartották számon. Ezen a napon kezdődött a kukoricatörés.

Ettől a naptól kezdve hidegebbre fordul az idő, megszakad a fű gyökere, megszűnik a mézelés, a halak a víz fenekére húzódnak, kezdetét veszi az őszi vetés, megforr az újbor. Sok helyütt e napon vásárokat tartottak.